A Méz készítése

A méhek a virágokból nektárt és virágport gyűjtenek. A nektárból készül méz, míg a virágpor közben "szennyezi" a nektárt. A virágport a hátsó lábukon levo kosárban, a nektárt a mézgyomrukban szállítják a kaptárba. Már szállításkor elkezdődik egy átalakulás a méh mézgyomrában.

A kaptárban a nektárt méhsejtbe teszik. Ekkor még a magas víztartalmú nektárt a méhek sűrítik és elpárologtatják a fölösleges víz mennyiséget.

Ha a méz megfelelően megsűrűsödött, a méhek a sejteket viasszal borítják be. Párologtatásakor a répacukor két kisebb cukorra, szőlőcukorra és gyümölcscukorra bomlik le. Ennek hatására lesz a méz elég tömény ahhoz, hogy élesztők és más mikroorganizmusok ne szaporodjanak el benne. A párologtatást a kaptárban a fiatalabb munkásméhek végzik.

A kaptárból a páratartalmat pedig szárnyaik csapdosásával ventillátor módon hajtják ki. A káros, nem mézbe való anyagokat is mézgyomrukban szűrik ki. A nektár a cukron kívül más vegyületeket is tartalmaz, amelyek különböző ízt és illatot kölcsönöznek a mézeknek.


Ha méz víztartalma elérte a megfelelő szintet - melyet a méhész abból állapít meg, hogy a mézes sejtek több mint fele viasszal le van fedve - s a méhek a szükségesnél több nektárt gyűjtöttek, akkor kezdődik meg a pergetés.

A szó utal a technikára, ugyanis a mézes kereteket centrifugális erőnek teszik ki, s kicsapódik a méz a pergető falára, mely a gyűjtő edénybe folyik.

A folyamat megkezdése előtt viszont el kell venni a mézes lépeket a méhektől, melyet féltve őriznek. Ehhez segítség a méhésznek a méhész overál és a füstölő, mellyel megfélemlíti a méheket.

Az elszedett mézes kereteket egy a méhektől elzárt helységbe szállítják, ahol megkezdődik a lefedett sejtekről a viasz réteg eltávolítása. Ezután kerül a keret a pergetőbe.

A kipergetet mézet megszűrik a viaszmorzsáktól, s tároló edénybe kerül. Pár napállás után a még mézben maradt levegő és viaszdarabkák a méz tetejére kerül a méz nagy fajsúlya miatt.

Ennek eltávolítása után beszélünk termelői mézről. Fontos megemlíteni, hogy minden egyes folyamatnál be kell tartani a higiéniai szabályokat. A mézzel érintkező edényeknek pedig saválló rozsdamentes anyagból kell készülnie.


Ahhoz hogy a termelői méz a fogyasztóhoz jusson már nincs más hátra, mint a méz palackozására. Ez különböző méretű egységekbe történhet. A legáltalánosabb az 1 kilogrammos kiszerelés mely körülbelül 0,72 liter.


Ha a méz a tárolás folyamán megkristályosodik, mely természetes folyamat és a méz minőségét nem befolyásolja, akkor ahhoz, hogy a méz visszanyerje folyékony állapotát melegíteni szükséges. Fontos hogy a méz hőmérséklete sehol se haladja meg a 45 C fokot.


Történhet még a méz palackozása krémméz formájában is. Ez Magyarországon sajnos kevésbé ismert.